2013. augusztus 30., péntek

Téli vajfej

Végre hullott néhány milliméter csapadék. Több mint két hónap aszály után valódi felüdülés, de nemcsak a talajnak, hanem a gazdaléleknek is.
(A gazdalélek sajátos élősködő, külsőre gyakorta átlagosnak mondható állampolgárokban bolyong, egyesek szerint kiűzhetetlen a gazdatestből.)
Az aszály alatt gondosan takart ágyások talaját most megforgatom, és sürgősen előkészítem az áttelelő saláta számára. Leggyakoribb - és nálam is bevált - fajta: a Téli vajfej. Érdemes minél korábban (most) elvetni, mert az a tapasztalat, hogy a kikelt növények, ha volt idejük megerősödni, jobban telelnek át.
35-40 cm-es sortávolságra vetem, a vetőmagot kapaheggyel vagy ágdarabbal meghúzott sorba "sózom", ügyelve arra, hogy ne hulljon sűrűn. Épp csak be kell takarni. Ahol a kelleténél sűrűbb lenne (több tő hajt egymás mellett), még az ősszel kiegyelem; de elég sűrűn meghagyom a fiatal növényeket, mert tavasztól a kiegyelt egyedeket salátaként fogyaszthatjuk. (Nagyon jól esik, jóformán az első zöldnövény tavasszal!) 
Vetés után vékonyan (1cm) elmorzsolt földdel takarom és tenyérrel kicsit tömörítem a vetést. Vékony szalma mulcsot kap a télre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése