Nálam és zamatos tavaszi ízei miatt sokaknál az eper az évelő ágyás fontos eleme. Mint említettem, az évelők a három évre tervezett vetésforgóban külön, állnadó helyet kapnak. Nem késő most sem telepíteni: a kertészetek általában konténeres kiszerelésben árusítják - egy "göngyöleg" rend szerint fél tucat erős palántát tartalmaz. Mivel a talaj idén megfelelően nedves, a konténeres palántát most is kihelyezhetjük.
De hova? Mivel évekig marad egy helyen, nagyon fontos a talaj megfelelő előkészítése. Az szamócafélék eredetileg a félárnyékos erdőszélek lakói - nemesített testvéreik fényige viszont nagyobb, az éréshez napos helyre van szükség. Ha a talaj nagyon kötött, komposzttal lazítsuk fel.
Az eper a mély- és dombágyas művelést nagyon meghálálja. Nálam agyagos a talaj, az eper évekig sínylődött a nem megfelelően előkészített parcellában. Aztán kitaláltam, hogy külön ágyást készítek neki: a melegágy mellett "eperládákat" alakítottam ki, ezeket komposzt és karámtrágya keverékével töltöttem meg. Itt végre jól érzi magát.
Mivel eredetileg erdei növény, fontos talajának állandó takarása. Üzemekben ezt gyakran fekete fóliával oldják meg. Az előkészített talajt fóliával letakarják, a kilyuggatott fóliába duggaják el az epret. Ez kiskertben is megfelelő módszer lehet, de gondoskodnunk kell a fólia alatti öntözésről. Én ezzel nem próbálkoztam, mert valami azt súgja, hogy az ilyen elzártság nem kedvez a megfelelő talajélet kialakulásának. Régi, házi módszer: hagyjuk az epret burjánzani! Az eper termésidőszak után szétszórja hajtásait, "elvadul". Ezeket a hajtásokat átválogatjuk, annyit az ágyásban hagyunk, amennyi kényelmesen elfér (a kifejlett növény méretét véve alapul), a többit áttelepítjük. Ennek az ideje augusztus vége, a Szent István utáni esős időszak. A tömör, dúsan benőtt ágyás "önmagát árnyékolja", és szépen terem - ha a megfelelő egyensúlyt megtaláltuk. Ha az eper több évig helyben marad, minden ősszel trágyázni kell!
Ha az epret sorokba vetjük, annak is van előnye: több nap éri, és könnyebb gyommentesen tartani, mert kapálható. Ebben az esetben a sorokba vessünk ustárt. A mustár friss növényként remek, csípős saláta alapanyag, aminkor megnő, zöldtrágyaként a talajba kapáljuk.
Az extrém helyeket szereti: most tavasszal a pincedomb tetejére telepítettem, meglátjuk, mi lesz:) Szellős területen kimondottan jellemző betegség nem szokott jelentkezni. A szemek penészedése ellen a szakirodalom a hgymás növényekkel való társítást ajánlja - meg kell jegyeznem, a hagymások jelenléte a kapálásban, gyomlálásban igen komoly gondokat okoz...
De hova? Mivel évekig marad egy helyen, nagyon fontos a talaj megfelelő előkészítése. Az szamócafélék eredetileg a félárnyékos erdőszélek lakói - nemesített testvéreik fényige viszont nagyobb, az éréshez napos helyre van szükség. Ha a talaj nagyon kötött, komposzttal lazítsuk fel.
Az eper a mély- és dombágyas művelést nagyon meghálálja. Nálam agyagos a talaj, az eper évekig sínylődött a nem megfelelően előkészített parcellában. Aztán kitaláltam, hogy külön ágyást készítek neki: a melegágy mellett "eperládákat" alakítottam ki, ezeket komposzt és karámtrágya keverékével töltöttem meg. Itt végre jól érzi magát.
 | ||
| Téglával kialakított eperágyás - tyúkhúrt könnyű eltávolítani: | ) |
Ha az epret sorokba vetjük, annak is van előnye: több nap éri, és könnyebb gyommentesen tartani, mert kapálható. Ebben az esetben a sorokba vessünk ustárt. A mustár friss növényként remek, csípős saláta alapanyag, aminkor megnő, zöldtrágyaként a talajba kapáljuk.
Az extrém helyeket szereti: most tavasszal a pincedomb tetejére telepítettem, meglátjuk, mi lesz:) Szellős területen kimondottan jellemző betegség nem szokott jelentkezni. A szemek penészedése ellen a szakirodalom a hgymás növényekkel való társítást ajánlja - meg kell jegyeznem, a hagymások jelenléte a kapálásban, gyomlálásban igen komoly gondokat okoz...
 |
| Eper a melegház mellett, tégla ládában |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése