2014. január 10., péntek

Erdőkert a kerítés mentén


Az erdőkertészet (az angol szakirodalomban: forest garden, edible forest garden) egy ősi "termelési mód" feltámasztása. A módszer elrévedni enged bennünket azokba a korokba, amikor az ember még összhangban élt a természettel. A KERT, csupa nagybetűvel, az ideális környezet jelképe minden mitológiában. 
Azért ne ijedjünk meg, amikor az erdőkertről hallunk! Nem kell hatalmas, sok hektáros erdőt birokolnunk ahhoz, hogy ezt a vágyunkat megvalósítsuk. Kezdjük kicsiben, a kerítés mentén. Úgysem találunk alkalmasabb időt, mint ez a mostani, a tervezgetésre.


Ma egy átlagos családi ház "kertterve" nagyjából így néz ki:
Családi ház kertje tujákkal

A fekete vonal: kerítés, az üres (négyzethálós) terület: gyep, a bejelölt körök nem választási tippek, hanem: tuják:)

Az erdőkert fogalmát Robert Hart elevenítette fel a nyolcvanas években, Shropshire-i kertje ma már fogalom. Hart észrevette, hogy az egymásra jó hatással levő növénytársulásokat térben is strukturálni lehet. A cél természetesen a napfény, a tápányag és víz minél jobb hasznosítása, és a szerencsés növénytársulások kialakítása. Hart alapvetően hét növényszintet különített el:

1. Lombkorona szint - magas, idős fák
2. Alacsony lombkorona szint - kisebb növésű fák
3. Bokorszint - bokrok, bogyós növények
4. Alacsony növényszint - minden, ami általában a zöldségágyásokban van
5. Talajtakaró szint - kimondottan talajtakaró növények
6. Talaj alatt - gumósok, gyökérnövények
7. Kúszónövények - ez egyfajta "keresztmetszet", a kúszónövények több növényszintet átjárnak
Graham Burnett rajza a hasznos növényszintekről
Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Forest_gardening

Mivel udvartkertben gondolkodunk, maradjunk a gyakorlat talaján, de legyünk kíméletlenek. Az udvarkert mozgalom egyik alapelve: semmit sem tűrünk a ház körül, ami nem ehető, vagy nem támogatja az ehető növények jólétét. Ezért alakítsuk át némiképp a fenti "tuja-gyep" tervet. Az enyhe idő kiválóan alkalmas arra, hogy megragadjuk egy jó csákányfejsze nyelét, és eltávolítsuk az unalmas tujasort a kert déli oldaláról.

Rendezzük át most egy kicsit a területet, alakítsunk ki egy kis "erdőkertet" a kerítés mellett. Kb. 4 m széles sávra van szükségünk a napos oldalon. Ez egy aprócska erdőkert terve, amely lényegében bármelyik családi ház kertjében megvalósítható. 
"Erdőkert" terve a kerítés mentén


Nézzük, milyen növényszinteket tartalmaz (lásd a jelmagyarázatot is):


Kisebb gyümölcsfák. Mivel a kis hely nem engedi az elsődleges koronaszint kialakítását, kisebb termetű, kevésbé árnyékoló gyümölcsfát ültessünk. Nagyon jó ötlet a körte vagy a törpe növésű alma. Ha több helyünk van, ültethetünk kajszit vagy szilvát is.

Fekete szeder. A (tüskétlen) fekete szeder nagyon jó határolónövény. Fényigényes, csak déli oldalra ültessük a kert szélőtől 80 -100 cm távolságra. A töveket egymástól másfél méterre tegyük. Támberendezést igényel, legmegfelőlbb a kordon (mint a szőlő esetében, egymástól 4 méter távolságra oszlopok, a taljtól 60 centiméterre, majd további 60 centiméterenként dupla (az oszlopsor mindkét oldalán futó) huzalpárralal.

Bokorszint: a ribizli. Egy-egy bokor fekete és a piros ribizli jól elfér félárnyékban. A metszéséről a Nem terem a ribizli? című cikkben írtam.

Alacsony növényszinten ültessünk évelőket! A fehér üröm illatos gyógynövény, ültessük a ribizli közelébe, mert a ribizlirozsda ellenszere. A fák tényérjába ültessünk tormát! A rebarbara nemcsak kiváló desszert kora tavasszal, de a leveles szárból készült permetlé távoltartja a levéltetvet.

Talajtakaró: az eper. Az epernek többféle művelése van. Vigyázat! Bár szereti a fényt, az epertövet árnyékolni kell. Legegyszerűbb árnyékolás, ha hagyjuk elburjánzani annyira, hogy a talajt fedje. Mivel az epertövek kb. 3 év alatt leteremnek, az öreg töveket ritkítsuk. Művelése egyébként is abból áll, hogy ritkítjuk (az öntözés és őszi trágyázás mellett.) Ha nagyon elsűrűsödik, sok de apró termést hoz.

Az eperágyás mellett természetesen egy zöldségágyást (pl. dombágyat) is létrehozhatunk.
Most még nem mutatja meg magát a „sövénykert”

És még egy ötlet. Amennyiben a kerítés mellett a növényzetnek takaró szerepe is van, akkor szeder helyett ültessünk fagyalt vagy bukszust. Mindkettő jól takar (a bukszus örökzöld, a fagyal télálló), kellemes búvóhelyet kínál a madaraknak. Mivel területünk így árnyékosabb lesz, szeder helyett ültessünk málnát, amely a félárnyékos helyet igényli.

Egy további ötlet. Akár a szeder oszlopai mellé, akár valamelyik fa tövébe ültessünk egy tőke szőlőt, és hagyjuk futni. A szőlő számára a fa természetes támot jelent, az ágak végéről szőlőt is szüretelhetünk.

Egy harmadik ötlet. Amennyiben a fák tányérját műveljük, a torma mellett nagyon jó egynyári növény a sarkantyúka. Kiváló saláta alapanyag, gyógynövény. Öntözést igényel, másfél -két méteres szára a fára futtatható.

Az erdőkertről magyar nyelven jó összefoglalót közöl Baji Béla.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Tamás! Lehet, hogy hülyén hangzik a kérdés, de hogy kell előkészíteni a talajt ahhoz, hogy a cikkedben leírt kerítésszegélyt telepíteni lehessen? Fel kell ásni az egészet? Gondolom, hogy igen, mert az ültetéshez al kell. Nekem most az egész területen gyep van, de szeretnék néhány gyümölcsfát és bokrot is telepíteni. Köszönöm! Anti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kérdést, egyáltalán nem hangzik hülyén! Három megoldás van. 1. felásod az egészet - ennek csak akkor van értelme, ha ültetsz is, tehát pl. az egészet beülteted valami takaró- vagy zöldtrágyanövénnyel 2. csak a növények ültetőgödrét ásod ki, és a növények között marad a fű (ez takar, de időnként nyírni kell) 3. csak az ültetőgödröket ásod ki, és a közöket (a gyepet) letakarod vastagon szalmával - ennek akkor van értelme, hogy ha a területet be akarod ültetni; a szalma alatt a gyep kirohad, nagyon jó talajélet alakul ki. Kérdezz bátran, örülök az érdeklődésnek!

      Törlés