Egy szomszédom mesélte: kertszomszédja megkérdezte tőle, hogy lehet az, hogy nála mindig nagyobb a sárgarépa, szebb a saláta. Holott ő is szorgalmasan műveli, minden hétvégét az ágyások között tölt. Mire a válasz: te mindent akkor csinálsz, amikor tudod, én meg akkor, amikor kell.
Nagyon nagy különbség! Most, hogy a tavasz szinte egybecsúszott a nyárral, és nyakunkon Szent György napja, amikor a kényes, amerikai növényháromságot (kukorica, bab, tök) is vetni kell, holott még annak örülünk, hogy földben van a zöldség, a hagyma, a borsó.... A föld viszont jótékonyan nedves, megszívta magát, mint egy álmos spongya, és ha erős, forró szél nem lesz, ami a talj felszínét kiszárítaná, az idő jó keléssel bíztat.
 | |||
| Nem mondanám, hogy gusztusos:) |
A mai bejegyzésben a jó időzítésről szerettem volna írni, de közbejött a VÁRATLAN ESEMÉNY. Legifjabb kecskénk, Bojtos délután megellett. Sokaktól hallottam, hogy nem sikerült ezt az eseményt elkapniuk - szerencsém volt, mert az egész dolog délután, a szemem láttára zajlott. Kattintottam néhány fotót.
 | |
| A mama majd tisztába teszi:) |
 |
| Néhány perc múlva már szalad a mama után... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése