Mindenki veti a borsót

Ma egy kedves emberrel beszéltem, aki  majdnem megjavította a kapálógépemet.
A kapálógép, az persze kompromisszum: sokkal jobban szeretek kézzel kapálni (hagyományosan: van a kapa, és vagyok én:), de sajnos erre nem mindig van időm.
Ezért kell a kapálógép.
Viszont ami el tud romlani, tudjuk, el is romlik.
Ez  történt a masinámmal.
Az ember, akit említettem, a gép egyik betegségét orvosolta (nem lehetett berántani a motort, mert tönkrement az a kis rugós szerkentyű, amivel az ilyen motorokat indítani szokták.) Ezt megcsinálta, mondom: be is indítottuk a motort.
De olyan furcsán dödögött az egész.
Ő hívta fel a figyelmem "a fémes hangra." Én is hallottam, persze, hogy valami nem stimmel, de nem gondoltam volna, hogy ennnyire komoly a baj.
Sajnos úgy tűnik, a motorom orvosolhatatlan. Nem sok van neki hátra, el kell döntenem, vagy nagyon sokat költök rá, vagy veszek ugyanannyiért újat.
Hát, egyik sem a legjobb alternatíva. Pedig nagyon nagy szükségem lenne most rá, végig kellene rántani a szőlőt. Egy hónap késésben vagyunk mindennel, úgy, hogy még nem is csináltunk semmit:)
Pedig most, hogy elkezdődött a tavasz, mindenki kint van a földeken, és "vadul veti a zöldborsót."
Bizony, ez most a dolgunk a kertben. Egy ágyás borsót tegnap elvetettem, jöhet most már a zöldség, répa, saláta, retek, hagyma (ez, ha ágyásban gondolkodunk, mind egy ágyásba kerül.) A répamag közé keverjünk kaprot: nagyon jól hatnak egymásra.
A maradék helyet pedig, mint mondtam, vessük el bátran spenóttal:)
(Hányféle növény is ez, amit eddig említettem: akárhogy is, legalább nyolc!)