Nyakunkon
a kert. Szent György napja után, ha leesik az eső – mint idén
–, kertünk vad növekedésnek indul.
Nincs
kegyetlenebb, mint a tavaszi kert
ébredéskor,
amikor a végtelen mezők illata
összpontosul
minden levélben,
egy
gonosz isten
hegyes,
zöld tűkkel szurkálja a földet belülről,
és
átdöfi sokszor,
gyöngyöző
kék, fehér és sárga cseppek,
földvér.
Ezt
írtam egykor (Barbárokra várva, Napkút, Bp., 2009). Szép, és
most is tetszik az összetett metafora: a virágok a föld
vércsöppjei... És tapasztalom, hogy valóban ez történik, Szent
György harcolni kezd a sárkánnyal, de a sárkány ezer fejet
növeszt, ha az ezret levágom, akkor hétezret, minden levágott
fűszál megerősödik és hétszeresen nő, a bodzáról már nem is
beszélek, mert minden levágott bodzaszár helyett tizennégy,
huszonegy hajt ki a földből. Ez a Föld büszkesége. Ez a valódi
erő. Háttere van, hátországa, ahová visszavonulhat, ha nekitámad
valaki – a gyarló ember. De amint nem figyelünk, újabb fejét
kidugja, és ránk sziszeg.
Mit
csinálunk ilyenkor a kertben? Várunk, és sietős sürgés-forgással
álcázzuk bizonytalanságunkat. Alapvető kérdés ugyanis, hogy mi
kelt ki, és mit kell újravetni. A száraz április ugyanis
megtréfált, nem kelt ki a zöldség, a sárgarépa. Nem keltek a
káposztafélék. Most vagy újravetjük az egészet (ez elég nagy
munka), vagy várunk még, hátha előbújnak az ismerős zöld
szárak a föld alól.
Szent
György harcolni kezd a sárkánnyal, és mi is: a termőfölddel.
Szelektálni kell, kiválogatni azt, ami számunkra kedves (egyelés,
gyomlálás). Aprólékos munka. Sajnos, nem lehet elkerülni. Ha
még nem látjuk a kelő sort világosan, akkor ne kapáljunk, ne
gyomláljunk: több kárt teszünk, mint hasznot. De amint a kelő
zöld növény megjelenik (a zöldségfélék, a spenót), abban a
pillanatban kapáljuk át a sorközöket, hogy a növekvő nemes
növényeknek esélyt teremtsünk. A sorközök kapálása megelőzi
a gyomlálást!
A
palántákról. Az idei év ismét „nehéz”, mert a márciust
szárazság követte, vetéseink nem jól keltek. A melegházban, a
palántanevelésben viszont jól fejlődhettek a kiültetendő
csemeték. Én a napokban mindent kitelepítek: a paprikát, a
paradicsomot, a káposztaféléket. Egyedül az uborkát nem. A
melegházban viszont hagyok „tartalék palántát”, hogy ha a
fagyosszentek betörnek, pótolni lehessen az egészet. De az
intuícióm azt súgja, idén nem kell tartani a fagyosszentektől.
Így korábban lesz paradicsom, cukkini, spárgatök a kertben.
Két
kártevőt meg kell említeni. Az első a csiga. A meztelencsiga
(zalai tájszóval: kágyilló). Rettenetesen pusztítja a salátát,
a tavalyi mangoldot a sok eső miatt. Minden reggel szedéssel
(dobozba, nájlon zacskóba gyűjtjük és kidobjuk), valamint
csapdával védekezünk ellene. A csapda kétféle: 1. lécdarabot
teszünk a földre, nap közben (melegben) a csigák alá gyűlnek,
össze lehet szedni őket. 2. sörcsapda: a földbe tejfölös dobozt
süllyesztünk, ujjnyi sörrel vonzóvá tesszük, 2-3 naponként
kiöntjük a megfulladt csigatetemeket és a dobozt feltöltjük
friss sörrel.
Második:
a tetű. A spenótot pusztítja először. Vessünk sarkantyúkát a
sorközökbe. A levéltetű mindennél jobban szereti a sarkantyúkát,
megszállja, mi pedig kiszedjük és megsemmisítjük a sűrűn
belakott szárrészeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése