A Nemzeti
Agrárkamara lapjában, a NAKlapban rövid cikk jelent meg: Egy
hektár alatt nem jár területalapú támogatás címmel. Az írás
a területi támogatások szabályozásának megváltozásáról
számol be, lényege közérthetően: az eddigi 0,3 hektáros
területhatár kedvezmény, amely korábban szőlőre, gyümölcsösre
volt érvényben, megszűnik. 2015-től területalapú (és egyébként
bármilyen) mezőgazdasági támogatást csak azok vehetnek igénybe,
akik 2015-ben belépnek a SAPS rendszerébe, a belépés feltétele
pedig a legalább 1 hektáros földhasználat. A cikk javasolja, hogy
azok, akik ezzel nem rendelkeznek, azok szívességi földhasználattal
(családtagok közt), részes műveléssel vagy felesbérlettel érjék
el a szükséges határt.
A szabálymódosítás
ismét kiszámítható módon nyilatkoztatja ki számunkra a HATALOM
(csak így, nagybetűvel, hiszen az efféle szabálymódosítások
mögött a politika, a törvénykezés, az érdekcsoportok
kiismerhetetlen, de következetes összefonódása áll) kisemmiző
koncepcióját. Míg az EU és kiváltképp Magyarország hivatalosan
meghirdetett álláspontja a családi- és kisgazdaságok pártján
áll, mit mutat a szabályozás valójában?
Magyarországon a
mezőgazdasági művelésben álló terület nagysága nagyjából (a
KSH adatai szerint):
Szántó 4.8 millió
ha
Gyep 1,1 millió ha
Gyümölcsös 0,3
millió ha
Erdő 1,9 millió
ha
Összesen: 8,1
millió ha
Ha ehhez
hozzávesszük a védett természeti területek nagyságát (892 ezer
ha), ahol mezőgazdasági termelés nyilván nem, de hasznos
tevékenység (pl. gyűjtögetés, legeltetés) bizonyos keretek
között folyhatna, kijelenthetjük: elvben 9 millió magyar
állampolgár érheti
el a SAPS szabályozás területi minimumát.
A valóság azonban
nem ennyire vidám. A fenti adatok mellett nézzük a földtulajdon
megoszlásának arányát.
„A táblázatból
kiolvasható, hogy az egyéni gazdaságok 71,8%-a nem, vagy kisebb
mint 1 hektár területet használt 2000-ben. Az egy hektárnál
nagyobb, de öt hektárnál kisebb területen termelő aránya 18,
5%-ot tett ki. Összességében tehát 90% körüli a törpe, egyéni
gazdaságok száma. Az ÁMÖ szerint ezek a gazdaságok főképp
önmaguk fogyasztásának fedezésére termelnek. Az egyéni
gazdaságok közül 301 ezer értékesítette feleslegét, és 76
ezer termelt kifejezett értékesítésre.
A GSZÖ szerint
megindult a koncentráció, és 2003-ra már „csak” 7800
gazdasági szervezetről és 766 ezer egyéni gazdaságról
beszélhetünk. Ez azonban még mindig a termőföld magas arányú
elaprózódottságára utal." (Haviár Ágnes: Magyarország
mezőgazdasága az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt és
után, Bp., 2009, 9. o.)
Ez a helyzetkép
tulajdonképpen nem is lenne feltétlenül negatív: a kisbirtokok
magas aránya a családok önfenntartó képességének tekintetében
inkább pozitív. A probléma az, hogy az arány a nagyobb
birtokkoncentráció felé tolódik el, tehát nem a vékony (18,5
%-ot kitevő) „kisbirtokos”, hanem az amúgy is túlságosan
széles nagybirtok erősödik, és ennek a folyamatnak közismert
módon segített az utóbbi években az állami termőföldbérletek
létrehozása.
Kinek jár akkor a
támogatás? Az egy hektár alatti „ház körüli birokosoknak”
tehát nem, holott éppen ez a szegmens az, amely a munkaerőigényes
művelésre - pl. ökogazdálkodásra - leginkább képes; de látjuk,
hogy az 1-5 hektár közötti falatka is meglehetősen sovány. A
válasz tehát: a nagybirtoknak, hogy meghirdetett elveivel szemben
az EU hozzájáruljon a további vagyonkoncentrációhoz. Ne
feledjük: a mi pénzünkön, amit a közös alapba való befizetés
címén kiszivattyúztak a gazdaságból, és most tudtunkkal, de
jóváhagyásunk nélkül újraosztanak.
Igaz igaz
VálaszTörlés