A tágas Mezőföldhöz tartozó újabb pátriám határban, amerre
széttekintek, Szent Iván napja felé közeledve a gabona szőke
kalászai zizegnek. A határban határozottan Juhász Gyula hangulat
van:
A
tavaszesti égen fölragyognak
A
barna felhők közt víg csillagok:
Zord
életem estéjén fölcsillan ma
A
vágyam még,
A
vágyam, mely már rég elhamvadott.
A
tavaszesti rónán messze égnek,
A
barna árnyban víg pásztortüzek:
Bús
álmaim estéjén szőkeséged
Föltündökölt.
Föltündökölt,
s jó éjszakát üzent.
Az
elejtett szálat vegyük fel, néhány szó arról, hogy a
pásztortüzek éjszakája, szent Iván éj felé közeledve mi
dolgunk a kertben.
Szent
Iván a kertész számára a megpihenést hozza, de korántsem a
tétlenséget. (Feltéve, hogy szénánkat idejében, május második
felében begyűjtöttük, és a szőlőben végeztünk a
zöldmunkákkal.) Teendőinket három szóban összpontosíthatjuk:
talajmunkák, öntözés, betakarítás.
A
talajmunkákról külön cikket tervezek a közeljövőben. Az
öntözésről most nem írok bővebben: udvarkert léptékben
általában megoldjuk ezt a kérdést öntözőkannával. (Tegyük
hozzá, hogy a mi vidékünkön az új telepítésű gyümölcsfák
mellé a gyökérzóna alá nyúló perforált gégecső telepítése
elengedhetetlen. Hiába takarjuk mulccsal a fa tövét, a felülről
való öntözés nem megoldás: a talaj felszíne beton keménységűre
tömörödik, az öntözővíz nem ér el a gyökerekhez.)
Most
viszont néhány szó a betakarításról. Természetesen ez a
kertész legderűsebb munkája:)
Április
és május a saláta szezonja – salátán élünk, minden nap
fogyasztjuk reggel, délben, este. Saláta futószalagon: ennek titka
természetesen a folyamatos vetés. Ahhoz, hogy az idei termést
biztosítsuk, az első sorozatot (téli vajfej vagy valamely áttelelő
fajta) tavaly augusztusban vetettük el és szeptemberben helyére
palántáztuk. Idén februárban elvetettük a következő szériát,
és attól fogva folyamatosan vetjük és palántázzuk (amikor egy
adagot palántázunk, már vetjük is a következőt). Legutolsó
vetés nálam a tépősaláta áprilisban – ez most kezd
felmagzani, még a héten fogyasztjuk.
 |
| Májusban minden ételbe kerül zöldborsó |
Másik
fő termény május-júniusban: a zöldborsó. Mint ezt már
említettem, négy szakaszban vetjük el: október eleje, november
közepe -vége (tél alá vetés), február és március.
Most,
nyár derekán új fejezet kezdődik: a fűszer- és gyógynövények
begyűjtésének ideje. Alapszabály, hogy mindent akkor gyűjtünk,
amikor virágzik, lehetőleg száraz, napos időben. Mindenképpen
tartsunk fűszernövényt a kertben! Nem helyigényes, a család
számára a legtöbb növényből egy-két tő elég.
Én
a következőket szárogatom:
1.
lestyán, oregánó (szurokfű), orvosi zsálya, citromfű, tárkony,
petrezselyem
Ezek
hosszú szárú (40-50 cm-re megnövő) növények, a leveles szárat
levágom és kis csokrokban összekötöm (nem túl sokat, hogy jól
tudjon száradni), "fejjel lefelé" meleg, szellős, direkt
napfénynek nem kitett helyen fellógatom, hogy megszáradjanak.
Amikor ropogósra száradt (a száraz szár roppanva törik), a
leveleket lemorzsolom, és papírzacskóba teszem. Akár morzsolva,
akár porítva, igény szerint használjuk egész évben.
 |
| Hoszabb szárú növények szárítására kiválóan alkalmas a tornác |
2.
majoránna, kakukkfű, bodza, hárs
A
kisebb méretű (rövidebb szárú növényt és egyéb virágot)
fonott aszalótálcára helyezzük. Az aszalótálca fűzfavesszőből,
szalmából, sásból is készülhet. Ha ilyet nem tudunk beszerezni,
könnyen készíthetünk aszalókeretet: téglalap alakban
összeszegelt léckeretre szúnyoghálót feszítünk, arra pakoljuk
a szárítandókat. Az aszalás a legősibb, legtermészetesebb
tartósítási mód. Ha a könnyen száradó fűszernövényeken
kellőképpen "begyakoroltuk", áttérhetünk a gombára,
sőt, a gyümölcsökre, a paradicsomra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése