Kertközel

Megosztom egy előadásomat: általánosan próbáltam megfogalmazni az ökologikus, gazdálkodó „udvarkert szemlélet” jelentőségét. Talán van néhány új szempont, és valamennyire „hang nélkül” is élvezhető:-)

Kertközel - Ökologikus kiskert praktikák

Előadást tartok április 25-én 14 órától Pázmándon, a Bálint Boráriumban.
Társelőadó Schubert Ádám vincellér.
Az én témám: a kiskert és a gyümölcsös, Ádámé: minden, ami szőlő.
Ízelítő:

„Állítják, hogy mesterséges növényvédő szerek, vegyszerek, műtrágyák és egyéb kemikáliák nélkül nem lehet gazdálkodni. Ennek éppen az ellenkezője igaz. Az, amit a Földön természetnek nevezünk, több százezer éve fennáll. Amit viszont modern, intenzív mezőgazdaságnak és állattenyésztésnek tekintünk, lényegében néhány évtizede áll fenn, és ha így mennek a dolgok, nincs is több ideje hátra néhány évtizednél.” 

Témák: 

I. Természet, kert és ember – holisztikusan

II. Néhány gondolat a talajról – természetes lakóközösségek, talajélet, talajnedvesség, erózió

III. Kerttervezés: nagyüzem és kiskert – mitől szép a kicsi?

IV. Hogyan kezdjük: néhány egyszerű ötlet a házi kert kialakításához – ágyások, dombágy, a kert adottságai és a növények kapcsolata

V. Permakultúra otthonosan: az erdőkertről

VI. Állatok a kertben

VII. Tennivalók a kertben: április - május

Tennivalók a kertben, március negyedik hete - Apróságok

Március végén tehetjük a következőket:

Kerti „kapu” mint szőlőtám

- ha még nem metszettük meg, metsszük meg a szőlőt

- készítsünk/ javítsunk támrendszereket (málnának, szedernek, babnak, paradicsomnak)

- ültessünk bogyósokat

- pótoljuk az évelőket (gyógynövényeket)

- még ültethetünk szabad gyökerű fát

- palántázhatunk salátát, karalábét, korai kelkáposztát

- március végéig vethetünk borsót

- ha még nem vetettünk sárgarépát és zöldséget, most még lehet

- rendszeresen öntözzük a palántákat

- öntözzük a zöldségágyást (kikelésig)

- készítsük el a komposzt helyét

Bár a kertben a nagy munkák közötti „szünetben” vagyunk, látható, hogy a szenvedelmes kertész mindig talál magának tennivalót:)

Évelők, áttelelők

A rebarbara virágzatát távolítsuk el

Április első felében a száraz időt vártuk - most az esőt. A kései vetés és csapadékhiány miatt elkerülik asztalunkat azok a növények, melyeket más évben ilyenkor már szedegetni szoktunk. Ilyenkor látjuk kiváltképp az évelő növények hasznát!
Lássuk, mit ajánl ilyenkor friss fogyasztásra a kert?
Az egyik legkorábban megjelenő tavaszi "zöldségféle" nálam a rebarbara. Régen kompótnövényként tartották számon - kompótnak is alkalmas, hogyne, önmagában és a maradék pincében áttelelt almával is - de ne felejtsük el, hogy kiváló savanyító! Gyakran rizzsel együtt készítem el, a rizsnek nagyon pikáns, savanykást ízt ad. Magról szaporítható - hasonló magja van, mint a kapornak vagy a pasztináknak, csak nagyobb - kikelés után a növény hatalmas, erőteljes gyökeret nevel.  A fejlett növényt tőosztással is szétültethetjük. Három-négy növény bőségesen ellátja a háztartást firss levélnyéllel (ezt a részét fogyasztjuk.)

Igényes, nehezen tartható növénynek tartják a spárgát: nincs így. Igaz, ki kell várni a "beérkezését." A spárgamagot palántázó ládába vagy melegágyba vessük el - a szabadföldi vetést én nem győzöm locsolni, márpedig kelésig erre szükség van szezélyes éghajlati viszonaink közt. A kis, zöld bóbitás növénykék második évben kerülnek helyükre, termésre a harmadik évtől számíthatunk. Amennyiben a talajt jól készítettük elő, évről évre megbízhatóan terem - mély, tápanyagdús, laza szerkezetű, akár homokos talajt kíván!

A homokos talajt könnyeben törik át a spárgarakéták

Még egy tipp. Nem évelő, de elég szépen bírja a hideget, és általában elég jól áttelel a mángold. Ez a növény inkább a Földközi-tenger körzetében népszerű, de az utóbbi időben nálunk is elterjedt. Nincs vele annyi gond, mint a káposztafélékkel, de a kelkáposztát szépen helyettesíti. Nem késő, még most is elvethetjük: kikelés után erőteljesen növekszik, a szárazságot is bírja. Ha másodvetésben, augusztus második felében vetjük el (ilyenkor általában öntözni kell kelésig, mert kevés a csapadék), akkor ősszel szüretelhetünk róla, de még a téli fagyokig sem terem le. Ne kapáljuk ki, ne forgassuk a talajba a növénytörzseket! Tavasszal a télen megszedett, néhány fonnyadt, lebarnult levelet hordozó növény megújul, és ellát friss főzelékkel! Nálam így fest most a kertben.... mögötte már látszik a kelő zöldborsó.

A hideget bírja, áttelelt a mángold

Az évelők fejedelméről, az eperről külön cikkben írtam néhány megjegyzést, egy cikket pedig a fűszernövényeknek szánok hamarosan.

Néhány szó az eperről

Nálam és zamatos tavaszi ízei miatt sokaknál az eper az évelő ágyás fontos eleme. Mint említettem, az évelők a három évre tervezett vetésforgóban külön, állnadó helyet kapnak. Nem késő most sem telepíteni: a kertészetek általában konténeres kiszerelésben árusítják - egy "göngyöleg" rend szerint fél tucat erős palántát tartalmaz. Mivel a talaj idén megfelelően nedves, a konténeres palántát most is kihelyezhetjük.

De hova? Mivel évekig marad egy helyen, nagyon fontos a talaj megfelelő előkészítése. Az szamócafélék eredetileg a félárnyékos erdőszélek lakói - nemesített testvéreik fényige viszont nagyobb, az éréshez napos helyre van szükség. Ha a talaj nagyon kötött, komposzttal lazítsuk fel.
Az eper a mély- és dombágyas művelést nagyon meghálálja. Nálam agyagos a talaj, az eper évekig sínylődött a nem megfelelően előkészített parcellában. Aztán kitaláltam, hogy külön ágyást készítek neki: a melegágy mellett "eperládákat" alakítottam ki, ezeket komposzt és karámtrágya keverékével töltöttem meg. Itt végre jól érzi magát.

Téglával kialakított eperágyás - tyúkhúrt könnyű eltávolítani:

)

 Mivel eredetileg erdei növény, fontos talajának állandó takarása. Üzemekben ezt gyakran fekete fóliával oldják meg. Az előkészített talajt fóliával letakarják, a kilyuggatott fóliába duggaják el az epret. Ez kiskertben is megfelelő módszer lehet, de gondoskodnunk kell a fólia alatti öntözésről. Én ezzel nem próbálkoztam, mert valami azt súgja, hogy az ilyen elzártság nem kedvez a megfelelő talajélet kialakulásának. Régi, házi módszer: hagyjuk az epret burjánzani! Az eper termésidőszak után szétszórja hajtásait, "elvadul". Ezeket a hajtásokat átválogatjuk, annyit az ágyásban hagyunk, amennyi kényelmesen elfér (a kifejlett növény méretét véve alapul), a többit áttelepítjük. Ennek az ideje augusztus vége, a Szent István utáni esős időszak. A tömör, dúsan benőtt ágyás "önmagát árnyékolja", és szépen terem - ha a megfelelő egyensúlyt megtaláltuk. Ha az eper több évig helyben marad, minden ősszel trágyázni kell!

Ha az epret sorokba vetjük, annak is van előnye: több nap éri, és könnyebb gyommentesen tartani, mert kapálható. Ebben az esetben a sorokba vessünk ustárt. A mustár friss növényként remek, csípős saláta alapanyag, aminkor megnő, zöldtrágyaként a talajba kapáljuk.

Az extrém helyeket szereti: most tavasszal a pincedomb tetejére telepítettem, meglátjuk, mi lesz:) Szellős területen kimondottan jellemző betegség nem szokott jelentkezni. A szemek penészedése ellen a szakirodalom a hgymás növényekkel való társítást ajánlja  - meg kell jegyeznem, a hagymások jelenléte a kapálásban, gyomlálásban igen komoly gondokat okoz...

Eper a melegház mellett, tégla ládában