2013. március 10., vasárnap

Mit vessünk, hogyan vessünk?

Az átgondolt szemléletű "szenvedlemes" (értsd: szenvedélyes) kertész szem előtt tartja az általa gondozott növények igényeit, vetési tervét ezért térben és időben tudatosan készíti el. Időben - ez nem jelent mást, mint a vetésforgó tudatos alkalmazását: arra törekszik, hogy az elvetett növények évről évre megfelelő sorrendben következzen egymás után egyazon területen. A tér átgondolt szemlélete pedig ez esetben abban nyilvánul meg, hogy "egymást kedvelő" növényeket ültet egymás közelébe.
Két nagyon egyszerű alapelv - ám a megvalósítás annál bonyolultabbnak látszik, minél jobban elmélyedünk a szakirodalomban. Mivel ennek a blognak az a célja, hogy nem a szakemberek, hanem az érdeklődő, környezetüket tudatosan fejlesztő és jobbító kertésztársak számára adjon ötleteket, most is néhány egyszerű receptet ajánlok hasznosításra.
Induljunk ki abból, hogy kedvet kaptunk a kertészkedéshez, és a hátsó kertben udvarkertet, vagyis esztétikus és hasznos termő területet létesítettünk. (Ha eddig nem tettük meg, még nem késő: még időben vagyunk, az időjárás előrejelzés a hét közepén fagyot jósol, azután jön az enyhülés, jövő hét végén kényelmesen elkészíthetjük dombágyainkat.) Tegyük fel, hogy négy parcellánk van: nagyjából két-két méter széles, a terület nagyságának megfelelő hosszúságú parcellák. Jelöljük őket A, B, C és D betűjellel.
Gertrud Franck klasszikus módszerét követve, ám hazai viszonyokra alkalmazva első évben a következő, nagyon egyszerű növénytársításokat javaslom.
A: hét végén elvethetjük a zöldborsót 30 centiméteres sortávolságra. Április végén a sorközökbe felváltva uborkát vetünk és bazsalikom palántát telepítünk (az ablakba tett bazsalikom addigra megnő.) A borsó árnyékolja a kikelő uborkát, nem engedi kiszáradni a talajt. Egy dologra kell ügyelni: ne dőljön rá a zsenge uborkára.  A borsó sorokba ezért támasztékul 30-40 cm-es ágdarabokat szúrjunk egymástól 20 cm távolságra. A bazsslikomból pesztót fogunk készíteni, addig akadályozza az uborka lisztharmatos megbetegedését.
B: klasszikus sárgarépa-gyökérzöldség (petrezselyem vagy pasztinák)-hagyma- kapor társítás. A zöldséget mindig duplasorba vessük. 2 répa, 2 hagyma, 2 petrezselyem, 2 hagyma stb. A kaprot a sárgarépa magja közé keverjük, nem kell sok, a kapor nagyon életerős. A répa és a hagyma jó szomszédok, kölcsönösen riasztják egymás kártevőit, a répa- és hagymalegyet. Ha van türelmünk, a répa- és zöldségsorokba 15-20 cm-ként retekmagot is tehetünk. Ez korábban kel, látni fogjuk, hol van a sor, és mire a répa megnő, a retket már kiszedjük. Csak akkor van értelme ennek, ha az ágyást öntözni tudjuk.
C: ez a tábla a salátáé. Olyan salátát vessünk, amit szeretünk - tavaszi salátából bőséges a választék. A sorközökbe duggathatunk fokhagymát, minden második sorközbe vessünk retket: a retek saláta szomszédságában fejlődik igazán.
Salátát szakaszosan vessük, és többfélét: így elérhetjük, hogy nyár első felében folyamatosan kerül az asztalra zöld vitamin forrás.
D. az utolsó táblába évelő növények kerülnek. A tavalyi év aszályos volta miatt nem tudtam átültetni az epret: most, tavasszal pótolhatjuk. Ha eperpalántát veszünk, akkor jó, alapos karámtrágyára, vagy komposztálódott szerves trágyára telepítsük. Az eper sorközeit takarni kell! Nagyüzemben ezt fekete fóliával érik el: én a mustárt vagy a spenótot javaslom. Mindkét növény kiváló saláta-anyag, és nagyon gyorsan megnő: védi az eperpalántákat  a kiszáradástól. A zsenge növényeket leszedjük és bekeverjük a salátába, a megnövekedett palántákat a talajba kapáljuk.
Időben vagyunk, az ágyásokat most kell kialakítani. Év közben a négy ágyás sorsát követni fogom, és további tippjeim is lesznek:) Kapára fel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése