Tennivalók a kertben - Talajművelés I.

Nem az a cél, hogy kapáljunk és a kertet gyommentesen tartsuk, hanem hogy az általunk gondozott növények jó egészségnek örvendjenek.

„Általunk gondozott”, de még inkább „gondozásunkra bízott” növényekről beszélek. Szakítanunk kell az ipari termelés mintájára a természetre erőltetett növénytermesztés – értsd: „növénytermelés” – modellel.

A növényeket nem termeljük, hanem gondozzuk, gondoskodunk róluk, ezzel veszünk részt a létezésben. (A „létgond” kifejezés Martin Heidegger filozófiájánák egyik központi fogalma.) Amint a gazdálkodás növénytermeléssé válik, kénytelenek vagyunk a növénytermelés ipari útját követni, vagyis a megfelelő termésátlagot biztosító talajgazdálkodást, a növényvédelmet, a megfelelő gépesítést és feldolgozást stb. – mindazt, ami a világ összes agrár egyetemén jelenleg tanulható. A termelés paradigmája ugyanis profitorientált.

Mi a baj ezzel? Az, hogy mindez a Föld végletes kizsarolásához, az élő szervezetek tönkretételéhez vezet. A hetvenes években Magyarország agrártermelése csaknem háromszorosára nőtt. E közben az üzemanyag felhasználás tizenhét!, a vegyszer (műtrágya-gyomirtó-permetszer stb. felhasználás) 44! szeresére. A vidéki (TSZ-ben dolgozó férfi) lakosság körében a rákos megbetegedések aránya ötszöröződött. (Bogár László adatai.)

Én, személy szerint nem termelni szeretnék, hanem: jól élni, és azt hiszem, ezzel sokan így vagyunk. És úgy látom, hogy kertem ezt a változékony, kiszámíthatatlan időjárás mellett is biztosítja, javait úgy ontja, hogy a legnagyobb gondot idén nyáron is a betakarítás és földolgozás jelenti – vagyis nap mint nap a legfinomabb ételeket esszük:)

A talajművelés feladata a növények számára optimális körülmények biztosítása. Ahhoz, hogy növényeink megfelelően nőjenek:

1. megfelelő körülményeket kell biztosítanunk számukra (a fajtának megfelelő élőhely, körülmények, vízellátottság stb.)

2. a talajt megfelelő módon elő kell készítenünk és kezelnünk kell – legalább addig, amíg a növények természetes egyensúlya, „ergonómiája” megvalósul.

Személyes tapasztalatok.

a. Egy kb. fél hektáros szőlőhegyi, keleti fekvésű, jelentős szintkülönbséggel rendelkező löszös, meszes talajú kertet két évvel ezelőtt kezdtem művelni, a szintkülönbségnek megfelelően alapvetően három művelési módra bontva szőlő-erdőkert-vegyeskert (konyhakert) beosztásban. Első évben talajtakarítást végeztünk, második - harmadik évben a kert fásszárú állományát telepítjük,és kialakítjuk a konyhakertet. Tapasztalatokról két -három év múlva tudok beszámolni.

b. Ökológiai szőlőnevelés. Háromszázhatvan öl szőlőben négy éve gazdálkodom ökológiai módszerekkel. Előnyös volt, hogy a terület egy része rezisztens zalagyöngye fajtával volt betelepítve. E mellett olaszrizling, zenit és kövér szőlőt telepítettem. A művelés első három évben ökológiailag engedett módon (szintetikus, beépülő vegyszerek nélkül), idei évben EM-BIO és homeopátiás szerek alkalmazásával folyik. Az erős, idén általános lisztharmat fertőzés szőlőmet is megtámadta, élménybeszámoló szüret után.

c. Gyümölcsös. Idén tavasszal kb. 60 gyümölcsfa oltványt telepítettünk Kocsis Gyula (Pórszombat) fajtagyűjteményéből. A megmaradás (a faiskolából szerzett, ősszel elültetett szabad gyökerű oltványokkal ellentétben ) lényegében 100 %-os.

A talajművelés hagyományosan a legkülönbözőbb eszközökkel történhet (a traktor által vontatott nehézgépektől a kerti „robikapán” át a kézikapáig, gereblyéig). De mielőtt megragadnánk a kapanyelet, nézzünk meg néhány „alternatív” lehetőséget is. (Az alternatív annyit jelent, hogy számos helyen, akár a világ különböző pontjain, különféle viszonyok között már bizonyított módszerről van szó, de az agráregyetemeken még nem lehet felvenni szemináriumi tárgynak:)

E helyt nagyon röviden három komplex modellre szeretném felhívni a figyelmet. Ezek:

I. „erdőkert” (forest garden, edible forest) , a permakultúra egyik lehető modellje,

II. az M-BIO nevű mikrobiológiai rendszer,

III. a mélymulcsos művelés.

I. Erdőkert

Lényege a több szintű, növények számára megfelelő növénytársulások kialakulása. Az erdőkertben (a telepítés után) lényegében nem folynak hagyományos értelemben vett „talajműveletek”, a talaj folyamatos takarása valósul meg. Ebben a cikkben erre nem térek ki, alapozó szakirodalom magyarul Baji Béla. 

II.

EM-BIO

Dr. Teruo Higa Forradalom a Föld megmentéséért című könyvét ajánlom azoknak, akik nem ismerik – akik ismerik, azoknak nem kell ajánlanom. Dr. Higa megszállott, a legkövetendőbb értelemben. Állítása az, hogy a Föld termőtalaja az ipari termelés következtében mikroorganizmusok tekintetében elszegényedett, az egészséges emberi-állati-növényi élethez szükséges mikroorganizmusok nincsenek jelen. Ezért kidolgozott egy élő készítményt, az EM-BIO-t, „a fotoszintetizáló és tejsavbaktériumok, élesztők, a sugár- és moszatgombák asztalközösségét”, amely egy élő anyag, 82, az élethezszükséges mikroorganizmus társulása. 

Az élő szervezetek működéséhez ezen organizmusok szükségesek. A talajból viszont nagy részük már hiányzik, így a talaj, és a belőle származó táplálék, valamint érthető módon azok is, akik e táplálékot fogyasztják, megbetegednek. Az organizmusokat visszajuttatva a talaj tulajdonságai megváltoznak.

Nagyon fontos gondolat: a jelenlegi tudomány a talaj (és egyébként a vízkészlet, ivóvíz) tekintetében is alapvetően a kémiai összetevőket vizsgálja. Vizsgálata alá nem tartozik a mikrobiológiai és egyéb tulajdonságok vizsgálata, amelyek az élővilág számpontjából legalább annyira jelentősek, mint a kémiai összetevők. Az európai tudomány itt is saját határaiba ütközik, gellert kap, lepattan.

EM-BIO talajkezeléssel a talaj szerkezete kb. 2 méter mélyen élővé válik, porhanyós szerkezetű lesz, szántásra, mechanikus talajművelésre minimális mértékben / nem lesz szükség.

III. Mélymulcs

A talajtakarás (mulcsozás) módszere Ruth Stout (a „mulcs királyője”) nevéhez köthető. A talajtakarás előnyeit ma már a „hivatalos” gazdaképzés is ismeri, elismeri. Hadd osszak meg egy fontos cikket változtatás nélkül a MÉH e-HÍRLEVELÉBŐL (35. SZÁM, 2014. július 10., Szerkesztette: Zaja Péter, elérhetőség: namzi@tvn.hu) A szerző Gyulai Iván.

GYULAI IVÁN: A MÉLYMULCSOS GAZDÁLKODÁSRÓL

Előzmények:

1999-ben a BAZ megyében található Szuhafőn kezdtem művelni egy évek óta felhagyott kertet, amelynek zöldséges kert része egy 10x50 méteres területen fekszik. Eleinte hagyományos módszerrel dolgoztam. A kertet felszántottam, és hagyományosan műveltem. A kert teli volt gyommal, a talaj pedig agyagos kötött talaj volt. A talajfelszínt az eső hamar betömörítette, a talaj megrepedezett, folyamatos locsolásra volt szükség a tenyészidőben. A betömörödött talaj meggátolta a gyomok kézi eltávolítását, mechanikai úton, rotációs kapával kellett a talajt lazítani. Műtrágyát és a biogazdálkodásban nem engedélyezett vegyszereket soha sem használtam, a biogazdálkodás és a permakultúra néhány módszerét próbáltam ki a növénytársítás, és növényvédelem területén.

Mivel fenntartható fejlődéssel foglalkozom, az érdekelt, hogy a talajjal hogyan lehet fenntartható módon gazdálkodni, vagyis úgy, hogy az sem mennyiségi, sem minőségi értelemben ne pusztuljon el. Ismertem a mulcsozás módszerét, és különböző mulcsféleségeket próbáltam ki. Mivel lovakat tartok, ezért enyhén trágyás szalma áll rendelkezésemre, amelyet mulcsként használok. Az alom egy részét komposztálom, ahogy az emberi ürülék is komposztálásra kerül egy kerti alomszékben. Ezeket zöldtrágyával együttesen is újrakomposztálom, és a keletkezés idejétől számítva nagyjából három-négy év múlva használom fel a kertben. A komposzt jó szerkezetű, jól tartja a vizet, és egyenletesen, hosszú időn át adja le a tápanyagot a növények számára.

Mivel a talaj agyagos kötött talaj, nehezen művelhető, ezért egy idő után komposztból építettem bakhátakat és abba ültettem a termesztett növényeket. A komposzt hátak azonban hamar erodálódtak, év végére szinte eltűntek. Ezért a következő évben a bakhátak közét mulccsal töltöttem fel, amely megakadályozta a bakhát ellaposodását, és a mulcs segített a víz visszatartásában is. Mivel a gyom gyakran átnőtte a komposztot és mulcsot is, kartonpapírral takartam a talajt három hétig, majd kitakartam egy hétre, majd ezt még kétszer megismételtem addig, amíg az évelő gyomok gyökeréből sikerült a tápanyagot kimeríteni. A későbbiekben a papírra raktam a bakhátakat és kitöltő mulcsot is. Közben észrevettem, hogy a takaró alatt a talaj fellazul, élőlények sokasága telepszik meg, a takarás alatt a talaj nem szárad ki, fölöslegessé válik a locsolás. Ekkor kezdtem hozzá a talaj téli takarásához, majd néhány év tapasztalata során alakítottam ki a jelenleg használt 50- 60 centiméter mély mulcs használatát.

A módszer:
A talaj mulccsal történő borítása folyamatos az évben. Első alkalommal, ősszel 50-60 centi vastagon a lovak alól kihordott alommal mulcsozom az egész kertfelületet.
Hangsúlyozom, hogy a talajt nem ássuk fel és nem szántjuk, viszont ajánlatos az évelő gyomok eltávolítása a papírral történő be és kitakarással (3 hét betakarás, egy hét kitakarás, és ennek ismétlése, amíg a gyomok gyökeréből nem használjuk ki a tápanyagokat).
A mulcs tavaszra megszáll, de 30-40 centi vastagságban megmarad. Tavasszal egy villa segítségével széthúzom a mulcsot a talaj felszínéig, ahová a magokat ültetem. A magokat csak a talaj felszínére szórom, és két-három centi nedves mulccsal visszatakarom. A növények gyökerének mélyebbre kerülése (pl. dőlés megakadályozása érdekében) úgy oldódik meg, hogy a mulcsot a növekedéssel párhuzamosan visszatöltöm a tőhöz.
A talajt soha sem bolygatom. A burgonyát csak a mulcsba ültetem, ilyenkor ültető árkokat húzok a malacfoggal, de nem megyek le a talaj felszínéig. Az elültetett gumókat teljesen visszatakarom, cc. 20-40 centi vastagon. A palántákat az ültető-árkokba töltött komposztba ültetem ki. Ilyenkor malacfoggal széthúzom a mulcsot, árkot alakítok ki, és érett komposzttal töltöm fel. A palánták tövét sekély mulccsal takarom. Ősszel feltöltöm a nyáron leapadt mulcsot, amely folyamatosan komposztálódik és töpped. Hasonlóan járok el, mint az erdőben történik, amikor az ősszel lehulló levelek ráhullnak az előző évi avarra. Az egész módszert a természet ihlette, hiszen ott sincs kitakart felszín, és senki nem szántja fel a talajt sem.
Eredmények:

A talaj téli takarása fölöslegessé tette az ásást, szántást, hiszen az ötven-hatvan centiméter vastag mély-alom alatt az élővilág fellazítja (felássa) a talajt. Ennek haszna, hogy nem kell gépi erőt használni, nincs üzemanyag-felhasználás, és ebből származó emisszió. A talaj takarása meggátolja a talaj porosodását, a szél- és vízeróziót.

A talaj takarása kizárja a talaj fagyását, vagyis a talajélet egész évben aktív (a mulcs vastagsága a fagyhatár szerint lett meghatározva). Mivel a talaj nem hűl le, a vegetációs időszak korábbra tevődik, a magok keléséhez szükséges talajhőmérséklet hamarabb biztosított, egyrészt mert a talaj nem fagy meg, másrészt a komposztálódás biztosít egy megfelelő hőmérsékletet (szemben a sekély mulccsal, amikor a mulcs nem zárja ki a fagyot, de késlelteti a talaj felmelegedését a napfény melegítő hatásának kizárása miatt). A takaró miatt egész évben kiegyenlítettebb a talajfelszín hőmérséklete, ami meggátolja a fagyváltozékonyság miatti felaprózódást, porozódást.

A puha takarás még lejtőn is meggátolja a csapadékvíz lefolyását, az utolsó csepp csapadék is a talajba szivárog. A mulcs lehetővé teszi a víz tárolását, csak a teteje szárad ki a takarónak, és biztosítja a vízellátást az egész vegetációs időszakban. A lényege, hogy a vegetációs időszakban hiányzó kb. 200 mm csapadékot a vegetációs időn kívül raktározzuk el. Az alkalmazott mulcsvastagság is nagyon fontos, a permakultúrában alkalmazott sekély takarás nem biztosítja a víz tárolását, sem a gyomok távol tartását.

A takarás előnye a gyomok távoltartása is. Ugyan itt is átnőnek, vagy a mulcsból kikelnek gyommagvak, de ezek eltávolítása nem ütközik nehézségbe a laza szerkezet miatt. A gyomosodási nyomás is sokkal kisebb, nagyjából az eredeti 20%-a.
Jelentősen nőtt a talajélet, az erős és egészséges növények, illetve az alkalmazott növényszaporítási módszerek, biztosítják a kisebb kártételt. A legjobb növényvédelem az egészséges növény, és ehhez a stressz- mentes környezet vezet. A takarásos módszer csökkenti a stresszt, mivel kiegyensúlyozza a talaj felszínének a napi hőingadozását, és folyamatosan biztosítja a megfelelő nedvességet.

Jelentősen növekedett a növényi szerves-anyag produkció, nőttek a termésátlagok, az agyagos kötött talaj tetején vastag humuszréteg képződött, ami a bolygatás hiányában nem pusztul el évről évre.
Javult a talaj szénháztartása, javult a szénmegkötés, és csökkent a közvetlen és közvetett széndioxid emisszió is (nincs szénveszteség, mert a talajt nem szellőzteti át a szántás, ásás). Nincs szükség külső energia-bevitelre, sem közvetlenül, sem közvetetten, pl. műtrágya formájában.

A módszer számos, a biogazdálkodásban és a permakultúrában használt fogással egészül ki, illetve az egyes növények termesztése esetében saját módszerek is fejlesztésre kerültek. A zöldséges kert természetesen része egy nagyobb kertnek, a keretezését gyümölcsfák adják.