A
mellett, hogy vetőmagot gyűjtsünk, nem csak a vetőmagok borsos
ára szól, hanem az is, hogy sajnálunk megválni egy-egy bevált
fajtától. (Nem biztos, hogy ugyanazt évről-évre be tudjuk
szerezni.) A vetőmaggyűjtés eleinte bonyolultnak tűnik, de a
nehézségek józan odafigyeléssel legyőzhetők. Régebben én sem
foglalkoztam magfogással, de a bevált fajtákhoz való ragaszkodás
miatt egyre többféle növény magját kezdtem gyűjteni, és bár
most sem helyezek erre súlyt, tavaly már hatvan fölött volt a
házilag feltöltött vetőmagos dobozkák száma a vetőmagos
ládában.
Két
dologgal kell tisztában lenni:
1. a
gyűjtendő növény nem hibrid-e;
2.
a gyűjtendő növény idegen- vagy öntermékenyülő-e.
Hibridekről
nem gyűjtünk magot. A hibridről gyűjtött vetőmag a második
évben visszatér valamelyik eredeti fajtához - de ezt nem ismerjük,
tehát nem tudjuk, hogy mire számíthatunk. Ezért ha hibrid
vetőmagot vásároltunk (a csomagolás ezt általában feltünteti),
akkor erről a fajtáról ne szedjünk magot.
Az
öntermékenyülő növények magját minden további nélkül
gyűjthetjük. Az öntermékenyülés azt jelenti, hogy a növény
„saját magát” termékenyíti meg, tehát hasonló, rokon
növények nem porozhatják – a mag így fajtaazonos marad. Az
idegentermékenyülők esetében van átporzás, ezért ha ugyanabból
a fajtából több alfajt vetünk, akkor ezek közt védőtávolságot
(50-100 m) kell tartanunk – már ha számot tartunk a vetőmagra.
Elkeserítőnek
tűnhet, hogy a legtöbb kerti növény idegentermékenyülő. Mégse
keseredjünk el. Több növényből amúgy is egy fajtát vetünk,
tehát itt nem okoz gondot az esetleges átporzás. (Feltéve, hogy a
szomszéd bácsi hasonló ágyásai nincsenek a közelben:)
Bab
Mindenki
kedvence. Öntermékenyülő. Ne szüreteljük le frissen, várjuk
meg, hogy száradjon meg a hüvely. Van, aki azért nem ülteti, mert
a hüvelyből való kifejtést aprólékosnak találja. A babrálás
helyett a száraz hüvelyeket „csépeljük ki” (egy vödörben
vagy dobozban tapossuk meg), távolítsuk el a nagyja héjat és a
babszemeket két vödörrel, vödörből vödörbe öntögetve
szeleljük. A nehéz szemek lehullanak, az ocsú enyhe szélben is
arrébb sodródik, a vödörben végül a nehéz babszemek maradnak.
Mángold
Második
évben hoz magot. A mángoldot ne kapáljuk ki év végén –
áttelel, és tavasszal fiatal, friss hajtásokat hoz, ilyenkor
fontos tavaszi zöldség. Néhány letermett tövet hagyjuk meg
második év augusztusáig. A hajtásvégen számtalan, elég nagy
méretű (3-5 mm) rücskös magot nevel, ezek kézzel leszedhetők.
Mustár,
rukkola
E
két fontos növény apró hüvelyeket nevel, ezekből (száraz
állapotban) a mag csépléssel és szeleléssel kinyerhető.
Egyáltalán nem olyan ijesztő, mint hinnénk!
Kapor
Egynyári
növény, ernyőszerű virágát mindenki ismeri. Amikor megszárad,
a magot kézzel kipergethetjük. Ahol egy évben termett, ott a
száraz virágot ne vágjuk le, hagyjuk kiperegni - évről évre
szaporítja magát. Csak akkor szoktam magot fogni, ha más ágyásban
is el akarom szaporítani, ahol korábban nem volt.
Répafélék,
petrezselyem, pasztinák
A
második évben hoznak magot (a kaporhoz hasonló ernyőszerű
virágot). A mag kézzel begyűjthető, de vigyázzunk: ezek a
növények idegentermékenyülők! Ez azt jelenti, hogy a. vagy csak
egy fajtát vetünk, és akkor gyűjteni tudjuk a magot b. vagy
elegendő helyünk van ahhoz, hogy a kert távoli pontján vessünk
különböző fajtákat.
Fejes
saláta
Öntermékenyülő,
tehát egymás mellett különböző fajtájú salátáról is
szedhetünk magot. Néhány fej salátát ne szedjünk le, hagyjunk
felmagzani (két fej elég, biztos, ami biztos). Augusztusra beérik
a mag, a kicsi, fehér „bóbitákkal” együtt kiszedhető.
Paradicsom
Öntermékenyülő.
A magot kaparjuk ki a növényből, tegyük vizespohárba. Két
-három napig áztatjuk, a mag nagy része a pohár fenekére
süllyed, a felszínre feljön a „szötymő”. Ezt naponta
cseréljük, a vizet leöntjük. Ha a teteje penészedik, akkor a
penészes lepedéket távolítsuk el. Két-három nap alatt általában
a mag leázik, a ragacsossága megszűnik (ezt érezzük, ha két
ujjal megfogunk egy magot). Ekkor a magokat tegyük tányérra és
szárítsuk meg.
Uborka
Idegentermékenyülő,
ezért vagy egy fajtát vessünk, vagy tartsunk védőtávolságot. A
magot ugyanúgy tudjuk tisztítani, mint a paradicsomét.
Paprika
Idegentermékenyülő,
de elég kisebb védőtávolságot tartani (azt tapasztalom, hogy kb.
25 m általában biztonságos.) Magot könnyű róla venni.
Kikaparjuk a magházból és megszárítjuk.
Tökfélék
Az
igazán nagy gondot ők adják. Könnyen és jól porozzák egymást
- a rovarok nagyon szeretik a látványos, sárga tökvirágot. Ezért
gondoljuk át jól, hogy milyen fajtát akarunk szaporítani, és ezt
különítsük el. Megoldást jelenthet virágzáskor a fóliatakarás
vagy üvegház. A mag maga könnyen gyűjthető: amennyire lehet, a
magot növényhús nélkül szedjük ki és szárítsuk meg.
Kukorica
Idegentermékenyülő,
és nagyon jól porzódik. Ha két fajtát vetünk, megtehetjük,
hogy „címerezzük” az egyiket: porzás előtt a már kinyílni
készülő címert kitépjük. Így a másik fajtáról nyugodtan
gyűjthetünk magot. De vigyázzunk, a címerezést mindaddig
naponta-kétnaponta ismételni kell, amíg valamennyi címert el nem
távolítottuk.
Káposztafélék
Idegentermékenyülők,
én ezeknek a magját nem gyűjtöm.
Spenót,
sóska
Első
évben felmagzik, könnyű magot gyűjteni. Idegentermékenyülő, de
mivel egy fajta többnyire elég, ez nem okoz problémát. Hasonló a
sóska – évelő, de évről-évre fölmagzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése